Az alkalmazotti lét első éveiben asztali számítógépnél dolgoztunk. Hosszú évekig. Később kaptunk céges telefont, amit tényleg csak telefonálásra tudtunk használni. Laptop-ról ekkor még csak álmodoztunk. Aztán eljött a laptop-ok, tablet-ek időszaka, és végül az okostelefon. Mozgó iroda és “home office”. Az elmúlt héten a “Superhuman” fogalmáról tartottam előadást egy kisebb vezetői csoportnak, és arról, hogy a kommunikációs eszközök fejlődése vajon befolyásolja-e a vezetők munkavállalók felé támasztott elvárásait. Esetleg mi magunk gondoljuk, hogy változtak az elvárások.
A mai kommunikációs eszközök nélkül már nem tudjunk elképzelni a mindennapjainkat. Online vásárolunk, tanulunk, üzletet építünk, tájékozódunk, levelezünk, ismerkedünk, játszunk, és még sorolhatnám. Állandóan elérhetőek vagyunk a családunk, barátaink, rokonaink, ismerőseink számára, és nem utolsósorban a kollégáink, főnökeink számára is.
Külön tudjuk még választani a kommunikációs eszközök adta lehetőségeket a bennünket károsító hatásoktól? Tényleg segíti a mindennapi életünket, munkánkat, vagy túlhajszol minket. Milyen szerep jut ebben a folyamatban nekünk és milyen a vállalatoknak. Ezekre a kérdésekre kerestem a választ. A beszélgetést egy egyszerű teszttel kezdtük.
Az fel sem merül válasz opcióként, hogy “Nem válaszolok, mert meg sem nézem”. A tapasztalat az, hogy mindig megnézzük. Sokaktól érkezett a válasz, hogy a kis ikon jelzi, hogy van 10-20-30 olvasatlan levelem, üzenetem. Zavar és megnézem. Hozzáteszem, hogy ezt a funkciót, ki is lehet kapcsolni, és mindjárt nem fog annyira zavarni. Mire a válasz, – akkor az zavar, hogy nem tudom, mennyi olvasatlan levelem, üzenetem van és megnézem. Ördögi kör, de hogyan alakult ez ki?
7/24
Éjjel-nappal dolgozunk. Munkaidőben, munkaidőn kívül, a játszótéren, a konyhában főzés közben, edzés közben, nyaralás alatt, tömegközlekedés közben, az autóban, az ágyban és még reggel a mosdóban is. Mikor pihenünk? Visszatérve az első mondatra, tíz évvel ezelőtt asztali számítógépnél dolgoztam, vonalas telefonnal. A munkát így is elvégeztük, a könyveket lezártuk. Mi változott? A vállalatok hozzáállása vagy a miénk? Rugalmas munkabeosztást akarunk, otthonról, napszaktól függetlenül dolgozni. A vállalat ezt érti és megteremti a lehetőségét. Dolgozhatunk egész nap. De tényleg jó ez nekünk?
Az én meglátásom az, hogy ez kizárólag akkor működik, ha előre megtervezzük és beosztjuk az időnket. Majd ragaszkodunk ahhoz, amit a naptárunk mutat. Nem mondhatjuk már, hogy 8-16-ig van a munkaidőm. A régi rendszerben bementünk az irodába és dolgoztunk. Majd hazamentünk és időnket, figyelmünket másra fordítottuk. Feltöltődtünk. A mai világban 7/24 rendelkezhetünk az időnkkel, de senki nem tanítja, hogyan használjuk fel. Így leginkább dolgozunk, mert ez a forrás nem apad ki, mindig van feladat.
Tervezz, legyél tudatos
A naptáram színes. A munkával töltött órák színe a narancssárga és ennek árnyalatai. A gyerek és családi programok színe a piros és rózsaszín. A tanulás színe a kék. A magamra fordított idő a zöld. Betartani nehéz, de ez a cél. Egyszerre egy dologra koncentrálni. Ha nem elég színes a naptáram, akkor valami baj van, és tudom, hogy változtatni kell.
A vállalat lehetőséget teremt, megadja az eszközöket, de az elvárásokat mi magunk támasztjuk. Rajtunk múlik. De miért fontos a vállalat vezetése szempontjából, hogy a munkavállalók megtalálják az egyensúlyt? Miért nem jó, ha egyszerűen elfogadják, hogy a kollégák folyamatosan elérhetőek és készek dolgozni? Mit tehet a vezető? Ezeket a kérdéseket boncolgattuk az előadásomon. Szóljon erről a következő bejegyzésem.